2 és fél hónap telt el a csókunk óta, már nem vagyunk olyan jóban. Remélem megváltozik minden. Lassan 15 évesek leszünk, lassan... Liam mostanában kevesebbet jön át. Hiányzik nagyon.
A születésnapunk. (Ja igen, egy napon születtünk.) Anya áthívta Liam-et és a családját. Nicola-val sosem volt jó a kapcsolatom, viszont Ruht-tal annál jobb. Nővérem helyett, nővéremként tekintettem rá. Mindig segített nekem, ha bajom volt és Liam-el nem mertem megbeszélni.
Szóval átjött a Payne család. Jól éreztük magunkat, bár szorongtam Liam közelében. Az étkezés után felmentem a szobámba kicsit pihenni, mikor kopogtak. A legjobb barátom volt. Azt kérdezte bejöhet-e. Csak bólintottam. Óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Kivett a pulóvere zsebéből egy kis dobozt. Azt mondta, ez az enyém és lerakta mellém. Kellemetlenül érezte magát, láttam rajta. Mondtam neki, hogy üljön le. Ledobta magát a fotelembe. Kíváncsian várta, hogy mit szólok az ajándékhoz.
Na. Igaza volt. Másnap náthásan keltem. Egy nagy halom papír-zsebkendő volt mellettem. Láttam az ablakból, hogy Liam jön át. Követtem a lépéseit. Hallottam ahogy csenget. Felballag a lépcsőn és benyit a szobámba.
Azt mondta, hozott nekem ajándékot, és megpuszilta a fejem. Elővett egy hatalmas nutellát, filmeket és játékokat. (Xbox) A kineck-et is hozta, bár azt nem tudom miért. Nem hiszem, hogy ugrálni fogok fulladozás közben. De ettől még nagyon aranyos volt tőle. Elkellet mennie. Kezdődött az iskola. Utána kiabáltam, hogy szeretem. Ő is engem. Húzogattam a tab-omon az ujjamat. Semmi érdekes nem volt. Pár osztálytársam órán csetelt. Néhány "unatkozom" és "idegesít a tanár" poszt volt közösségin. Twitteren bekövetett újabb 3 ember. Zenét hallgattam egész nap, amíg meg nem jött Liam. Hiányzott, már megint. Még 2 órája van.
Na végre. Látom Liam-et az ablakban. Követi a járdát. Eltűnik a tető alatt. Bekopog a szobám ajtaján. Azt kérdezi bejöhet-e. Két köhögés között betessékelem. A nyakába ugrok. Végre itt vagy. Majdnem megcsókoltam, de eszembe jutott a betegségem. Most nem lehet.. - szakadtam le a barátomról. Játék? - kérdezte és elővette a joystickját a táskájából. Bekapcsoltam az xboxunkat és játszani kezdtünk. Olyan jó, hogy van nekem. Nem tudom mire mennék nélküle. Visszajöttek azok a boldog pillanatok, csak nevettünk. Jól éreztük magunkat. Nyoma sem volt a betegségemnek. Liam este 8-kor ment haza. Puszival és öleléssel köszöntünk el egymástól. Már megint elment. Már megint üresnek érzem magam.
Reggel mire felkeltem, Liam már a suliban ült. Küldött egy sms-t, hogy szeret. Visszaírtam neki. Leballagtam a lépcsőn. Anya kérdezte, hogy hogy vagyok. Mondtam, hogy iskolába akarok menni. Megdöbbentette a válaszom. Soha nem voltam olyan "suliba akarok menni" típus. Túl kínos volt már, visszamentem a szobámba. Vártam. Vártam. Vártam és vártam.. de a barátom nem jött. Liam tudod mennyire hiányzol? mondogattam magamban. Két óra múlva kopogtak az ajtómon. Bocsánatot kért, hogy ilyen későn jött, de el kellett valamit intéznie. Mielőtt elment volna, letérdelt az ágyam mellé és a szemembe nézett.
Pedig De. Én meggyógyultam. Liam beteg lett. Szép kis kapcsolatunk van. Most én fogok hozzá járni.
Reggel korán keltem, hogy mindenre legyen időm. Összeraktam mindent amit kellhet neki. Bekopogtam az ajtón. Liam apukája nyitott ajtót. Jó reggelt Geoff - mondtam mosolygósan. Csak Liam-hez jöttem. Mutatta, hogy nyugodtan menjek fel. Reggel óta köhög. Sajnáltam szegényt. Áttudtam érezni, amit átél. Bekopogtam az ajtón, amin egy nagy Stop tábla jelzés volt. Gyere - mondta rekedtes hangon. Óvatosan lenyomtam a kilincset. Beléptem a sötét szobába. Egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Semmi baja nem volt. Legalább is kívülről nézve. Reggel 6 óta játszik. Volt mellette sok zsebkendő és mindenféle gyógyszer. (Igen, ő is szülői befolyás alatt van. Karen és Geoff nagyon vigyáznak rá.) Odaléptem az ágya mellé és megpusziltam az arcát. Hogy vagy, Kicsim? - kérdeztem. Most már jobban - ölelte át a derekam.
Én szeretem. Ő szeret. Kell ennél több? Nekem nem. A suli unalmasabb volt, mint gondoltam. Főleg Liam nélkül. Mikor vége volt a tanításnak, rohantam haza. Szerencsére otthon volt. Felsiettem a lépcsőn és be a szobájába. Ledobtam a táskámat és megöleltem. Annyira hiányoztál. Azt hittem nem élem túl a mai napot.
Mrs. Mahoney már megint szivatott, és Mr. Rogers-ről ne is beszéljünk. Csak azt nem értem, hogy miért engem utálnak. Te meg a kis kedvencük vagy. - szomorodtam el és leültem a szobában található fotelre. Liam egy hatalmasat nevetett. Nem tudnak ellenállni nekem. Ahogy te sem. - felállt az ágyáról és felém lépett. Ugye? - nézett a szemembe, hatalmas mosollyal. Igaza volt. Nem tudtam neki ellenállni, hiába is próbálkoztam. Egyszerűen imádtam. Minden egyes részét. A tökéletességét és az apró hibáit. Hosszasan álltunk a szoba közepén, ölelkezve. Szerettem az illatát. Az összes emlékemet felidézte.
* 1 év múlva *
Liam leszólt az emeletről. Igeeeeeeeeeen. Mindent bepakoltam. - ment neki a válasz. Anyáék megengedték, hogy elmenjünk a párizsi nyaralónkba. Születésnapunkra egy Disneyland-be szóló jegyet kaptunk. Igen, még mindig rajongok a mesékért és soha nem fogom megunni őket. Apuék kivittek a reptérre és elbúcsúztunk. Egyébként nem értem őket. Nem most megyünk először oda. Lehet, hogy egyedül igen, de már 1000x voltunk. A gépünk 10 perc múlva felszáll. Liam kezét fogom. A felszállástól mindig rosszul érzem magam. A hercegem a fülembe súgja, hogy nem lesz baj. Megpuszilja az arcom.
Leszállt a gépünk. Hívtam egy taxit, ami 15 perc múlva a reptéren volt. Imádom Franciaországot, és a nyelvet is. Szeretem a nyaralónkat. Mindig kikapcsol. Itt még sosem ért csalódás. Kipakoltunk Liam-el. Küldtem anyáéknak sms-t, hogy megérkeztünk. Ő is így tett.
A barátom megkérdezte, hogy nem akarunk-e enni valahol az este. Mondtam, hogy én nem akadályozom meg. Tehát elmentünk egy elegáns étterembe. Nagyon ízletes volt az étel. Jacuzziztunk. Liam lefröcskölt. Én pedig vissza. Újra kis gyerekek lehettünk. Újra. Hiányzott már. Befejeztük a játékot. Közelebb ültem hozzá.. Liam megcsókolt. Visszacsókoltam. Liam elkezdte kikötni a felsőmet, de megállítottam. Még ne! - kiabáltam
Kimásztam a kisebb alakú medencéből és befutottam a házba. Liam kiabált utánam, de én nem fordultam meg. Utolért. Megfogta a csuklóm. Ne haragudj rám, Natalie! Kérlek. - könyörgött. Igazából magam sem tudtam, miért rohantam el. Egyszerűen túl gyors volt ez a tempó. Megfogtam Liam kezét és közelebb húztam magamhoz. Ne hagyj el soha, kérlek. Ígérd meg nekem. Liam szorosan magához ölelt. Nem foglak. Ígérem. Nagy könnycseppek hullottak arcomról. Az Angyalom, letörölte arcomról a kövér cseppeket. Mire mennék nélküle. Mire mennék nélküle... Elmentem lezuhanyozni. Holnap végre Disneyland.
Reggel izgatottan keltem fel. Gyorsan összekészültem. Liam nem az a korán kelős típus. Sokáig keltegettem. - Keeeeeelj már feeeeeel, Liam! - ritkán várok dolgot ennyire. Végre kikászálódott az ágyból és elment összekészülni. 2 óra múlva már a párizsi Disneyland kapujában álltunk. Ismertettem a tervet. Egyre nagyobb és nagyobb hullámvasutakra mutattam. Aztán eszembe jutott Liam vese betegsége. Nem hiszem, hogy nagyban befolyásolná a szórakozásunkat, de nem akarok kockáztatni. Szívem, te itt maradsz. A nyugisakra együtt megyünk. - nyomtam egy puszit puha ajkaira és elindultam a legeslegeslegnagyobb hullámvasútra. Hallottam, hogy Liam mondd valamit, de nem akartam, hogy velem jöjjön. Nem fogom veszélybe sodorni.
Hosszas sorban állás után, végre én következtem. Nagyon izgulok. Szerettem volna, hogy a barátom fogja a kezem, de nem lehetett itt velem. Elindultunk. Mindenki hangos sikítozásokba kezdett. Én elmerültem a gondolataimban. Tudod Liam, mikor azt mondtad szeretsz, minden megváltozott. Az életem, az életfelfogásom, és úgy minden. Más lettem. Boldogabb, mint valaha. Szeretlek. Örökké.
Végig ment ez az egy kör. Leakartam szállni, s ahogy tudtam meg is tettem. Liam-et akartam ölelni. Az idők végezetéig és tovább.. Kimásztam a szorító kötésből és lefutottam a bejárathoz. Kétségbeesetten tekintettem, jobbra és balra. Valaki megölelt hátulról. Egy ismerős hang kérdezte, hogy kit keresek. Nem szóltam semmit, csak megfordulva visszaöleltem. Hosszas ölelkezés után, a szemébe néztem, és a sokáig tartó csókunk előtt válaszoltam a kérdésére. Téged.
Még sok "játékra" felültünk és nagyon élveztem ezt a napot. Sosem fogom elfelejteni. Haza indultunk. Vagyis a nyaralóba. Rendeltünk pizzát és megnéztünk egy filmet. Tökéletes volt minden, megint. Imádom, hogy mindig megtud nevettetni. Hogy ugyanolyan a kapcsolatunk, mint előtte, vagy talán jobb. Sokkal.
Holnap haza indulunk. Addig is kihasználunk minden pillanatot...
* 2 hét múlva *
Unatkozva a tabomat nyomkodom. Hirtelen felugrik egy ablak. Liam írt. Izgatottan olvastam sorait.
Azt kérte menjek át. Vagy ő átjön. Mondtam, hogy indulok. Köntösben és egy papucsban, kezemben egy tabbal ballagtam át a szomszédba. Karen-éket már nem lepi meg az ilyen. Két puszival köszöntöttem őket és felmentem a barátom szobájába. Mellé ültem, az ágyára. Izgatottan kezdte a beszámolóját. Hosszasan beszélt minden másról, csak arról nem, amit eleve akart. A végén végre kimondta. JELENTKEZTEM AZ X-FACTORBA. Elkerekedtek a szemeim. Lehet, hogy nem hallottam jól. Megkértem, hogy ismételje meg. Megint az elejéről akarta kezdeni. Csak az utolsó mondatot, kérlek. - mondtam és igen, jól hallottam. Meggyőzően bólintottam, és felálltam mellé. Én maximálisan támogatlak, csak kérlek, vigyázz magadra. - csókoltam meg. Apudék tudják már? - kérdeztem. Megrázta a fejét. Szóval nem. Mikor lesz az első meghallgatás? - rengeteg kérdést tettem fel neki. Igazából magam sem értem, miért. Kellőképpen válaszolt.
Szóval 2 hét múlva "elmegy". Azért lettem ennyire letört, mert tudom, hogy sikerülni fog. Biztos vagyok benne.
* 2 hét múlva*
 |
| A meghallgatásra ... |
Elérkezett a nagy nap. Liam hajnali 4 óta fent van. Nagyon idegesnek tűnik. Szeretném vele tudatni, hogy nincs miért izgulnia. Sikerülni fog. Miért is ne sikerülne? Imádtam Liam hangját. Olyan megnyugtató volt. Mikor rossz kedvem volt, vagy csak szimplán hallani akartam, mindig énekelt nekem. Senki másnak, csak nekem. Délben indultunk. Mindenki. A család. Liam-el görcsösen a hátsó ülésen ültünk. A fülébe súgtam, hogy nem lesz baj és megpusziltam az arcát. Óvatos mosolyra húzta száját, de az idegessége nem múlt. 20 percen belül, az X-factor székháznál voltunk. Kézen fogva sétáltam be a barátommal. Rengeteg ember volt. Sokan kis csoportban ültek. Sokan egyedül. Esetleg vártak valakit. Elmentünk Liam számáért. A 61898-at kapta. 3 óra múlva hívtak minket a színfalak mögé. A barátom bement. Nagyon izgultam érte. Elénekelte a dalt. Szerettem ezt a számot, megnyugtatott. Már 3 mentor igent mondott. Simon-on volt a sor. Liam keze remegett. A 4. mentor megrázta a fejét és egy nagyot nevetett. Azt mondta ez hihetetlen volt. "Egy masszív, hatalmas, kövér IGEN." Liam felugrott. Hatalmas mosoly terült el azon az édes arcán. Köszönöm - mondta és kirohant hozzánk. Először Karen-t és Geoff-t ölelte meg. Én meghúzódtam hátul. Megfogjuk mi még ezt ünnepelni...
A hazafele vezető út nagyon boldogan telt. Liam elmesélte az őt ért sikerélményeket. Apró mosollyal követtem minden egyes szavát, mondatát. Végre hazaértünk. Felhívott magához. Szívesen mentem. Leültem a fotelébe. Becsukta maga mögött az ajtót. Felém nyújtotta a kezét. Felhúzott. Egymással szemben álltunk. - - Sikerült, Natalie. Sikerült. - Megölelt. Mellkasán pihentettem a fejem. Finoman megfogta államat, és maga felé fordított. Közelebb hajoltam hozzá. Belemosolygott a csókunkba. Játszani akart. Bekapcsoltam az xboxunkat. Addig ő válogatta a szerinte tökéletes játékot. A legugrálósabbat választotta. Két idióta ugrált a tv előtt. Próbáltunk táncolni. NEM ment.
Este 9 volt. Holnap iskola. Nem akartam haza menni, de muszáj volt.
Reggel Liam lent várt rám. Anya adott neki egy bögre teát. Óvatosan kortyolgatta. Halkan lépkedtem a lépcsőn, hogy halljam miről beszélnek. Az utolsó szót kaptam el. - .. elutazunk - Azt hittem mindenki a családban. Elmegyünk nyaralni. (Természetesen a Payne családot is beleértve) A lépcső legutolsó fokán álltam. Hova utazunk anya? - kérdeztem mosolyogva, és egy puszit nyomtam arcára. Kanadába megyünk. 2 hétre. Egy távoli rokonhoz. Mostanában az ő rokona betegeskedik, ezért segítenünk kell neki. - sorolta anyu a tényeket. A mosolyom eltűnt. Remélem tudtok neki segíteni. - mondtam elgondolkozva. A válasz nem kedvezett számomra. Te is jössz, kisasszony. - mondta szárazon anya. Összehúztam a szemöldököm. Nem, nem, nem, neeeeeeem, nem mehetek el. Szomorúan néztem Liam-re. Elindultam a cipőmért. Kiléptem az ajtón. Pár percet álltam. Magányosan, a gondolataimmal. Újra nyitódott az ajtó, az én egyetlen hercegem volt. Megfogta a kezem és arrébb húzott. Homlokát az enyémhez támasztotta. Azt mondta erősnek kell lennünk. Gyorsan elfog menni ez a két hét. Kétlem. Kézen fogva sétáltunk az iskola irányába. Unalmas nap volt, mint általában a többi, de ott volt velem Liam. Ez a tény mindig megnyugtat.
Unalmas napok következtek. Természetesen mindig együtt voltunk. A szabadidőnkben szinte csak egymással beszéltünk. Lassan Kanada. Hurrá! Minden este, mióta tudom, hogy hosszabb időre el kell válnunk, néhány könnyet elmorzsolok. Nem tehetik velem ezt. Most nem.
Holnap repülünk. Liam áthívott magukhoz. Késő este volt már. Nem akartam felkelteni anyáékat. Halkan lépkedtem a lépcsőfokokon. Csendben bezártam a bejárati ajtót. Liam-ék lábtörlője alatt megtaláltam az ő kulcsukat. Egy Toy Story-s passtartó volt. Kinyitottam az ajtót, visszahelyeztem a zárba és felmentem a barátomhoz. Zenét hallgatott. Mosolyogtam. A háta mögé álltam és ... Megfordult. Elmosolyodott. Levette a fejhallgatóját. Apró mosoly jelent meg azon az édes arcán. Leültem mellé. Megsimította fejem. Szomorú volt. Én is. Az ölébe feküdtem. Gyorsan telt az idő. Túl gyorsan. Éjfél volt. Megcsókolt. Szívem nagyot dobbant. Szeretnék itt maradni. Örökké.
Hajnali 1-kor felálltam Liam mellől. Ő is ezt tette. Fogta a kezem. Megöleltük egymást. Nagyon rosszul éreztem magam. Miért teszik ezt velem.. miért? Mennem kell - mondtam Liam-nek. Megértően bólintott. Utoljára megcsókoltuk egymást. Érződött, hogy ez egyfajta "búcsúcsók". Az én egyetlen hercegem az ajtóig kísért. Fájdalmas búcsú volt. Nem néztem vissza.
*Reggel 6*
Anya jött be a szobámba. Felhúzta a redőnyt és ki a függönyt. Ne kínozz már, anya! - kiabáltam.
Azzal indokolta a retina kiégetést, hogy nem késhetjük le a gépet. Fontos ez az utazás. Kikászálódtam a kényelmes, puha ágyacskámból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Elborzasztott a látvány. A hajam egy szénaboglya, a szemeim táskásak, ijesztő. Most egy reklámban egyből jönne 20 ember, aki átalakítja A lányt. De nem reklámban voltam, hanem a való életben. Megpróbáltam menteni a menthetetlent.
Visszamentem a szobámba. Gyorsan bepakoltam a ruháim. Mondhatni gyorsan... 8-ra készen az előszobában álltam. Anya és apa egymásnak olvastak fel egy listát. 11-kor indul a gépünk.
Végre sikerült a házon kívülre kerülnünk. Felnéztem Liam ablakára. Sötét volt. Már ültem volna be a kocsiba, mikor a Payne család ajtaja kinyílt. A barátom lépett ki. Odafutottam. Elhúzott egy olyan helyre, ahol nem látnak anyáék. A kezembe adott egy pendrive-ot. Azt mondta, ezt nézzem meg, ha oda értem. Emlékeket rakott rá. Egy könnycsepp folyt le arcomon. Gyorsan letöröltem. Nem láthatnak meg így. Liam nevetett. Egy puha puszit nyomott arcomra. Ő is megtörölte a szemem alatti részt. Azt mondta, most már jó vagyok. Anyáék türelmetlenül vártak. Vajon tudják, hogy több' van köztünk ... vele? Elindultunk. Mostantól két hétig nem látom életem szerelmét. Jött egy sms-esem. Ő írt. Szeret. Nagyon. Én is.
A gépünk mindjárt felszáll. Anyáékon nem látok semmit. Nem beszélgetünk. Nem fogjuk egymás kezét.
Unalmasan telt az út. A stewardess-ek fel-alá járkáltak. Már idegesítettek.
Végre leszállunk. Eszembe jutott a párizsi utunk. Liam fogta a kezem. Erősen. Itt, és most senki nem fogja.
A csomagjainkért álltam sorba. Egy fiú jött oda hozzám. Franciául beszélt. Azt kérdezte, hogy tudok-e segíteni neki. Mondtam, hogy kérdezzen nyugodtan és meglátjuk. A csomagjait akarta megszerezni, ahogy én is. Összemosolyogtunk. Aranyos volt, meg minden. De nem helyettesítette Liam-et. Kérdeztem tőle, hogy merre megy. Azt válaszolta, hogy Prince George-ba tart. Én is.
Anyáék elmentek. Előtte, természetesen rengeteg dolgot az orromra kötöttek. - És itt van a mentők száma, és a mi számunk, és Claire száma és az orvos száma, és a szomszédok száma... (és még 1000 millió szám) - mondta egymás után. Egyébként minden rendben volt. Közelebbről megismerhettem Hil-t. Imádom ezt a nőt! Meséltem neki Liam-ről, hogy mennyire szeretem, és ő is engem. Ő is mesélt az ő első szerelméről. Nate-nek hívták. A szüleik miatt nem lehettek együtt. Nate gazdagabb családból származott, míg Hilary az alsó réteg tagja volt. Azt mondta talán már nem él.. - Elhallgatott egy pillanatra. Meghagytam neki a nosztalgia örömét. Azóta volt 2 férje. Az első meghalt a háborúban. A 2.-tól született három gyönyörű gyermeke, akik nem látogatják. Valahol Lengyelországban lakhatnak. Egyedül Claire maradt neki, aki vigyáz rá és törődik vele. - mondta Hilary. Örök hűséget esküdtünk egymásnak. Mi mindig számíthatunk majd a másikra. Mintha a legjobb barátnőmmel beszélgettem volna. Elment az idő. Anyáék és Claire megérkeztek. Hatalmas puszit hagytam Hilary hideg arcán. Jó éjt, Hilary - integettem neki, miközben lánya eltolta. Reggel megint egyedül ébredtem. Reménykedtem, hogy Liam fent van. És igen! Fent volt. Azonnali hívást indítottam és el is fogadta. Szia, Szépségem - köszönt a kamerába. Küldtem neki egy puszit. A beszélgetésünk közepén valaki kopogott. Gyorsan felálltam és kinyitottam az ajtót. Csodálkoztam, hogy ő volt. Taylor 2 puszival köszönt. (Szerintem fiatalabb volt nálam, bár jóval idősebbnek nézett ki..) Azt kérdezte bejöhet-e. Mondtam, hogy persze. Felhívtam a szobába. Mondtam Liam-nek, hogy 20 perc és leszek, majd kinyomtam és kissé lehajtottam a laptopom fedelét. - Mi újság? - kérdezte, s közben szétnézett a szobámba. Nem volt velem semmi különös, kicsit izgultam az újdonsült barátnőm miatt. Taylor közeledett felém. Kinéztem az ablakon, mert valaki dudált. Nem hozzánk jöttek. A szomszéd srác feltűnően közel volt hozzám. Csak visszanéztem rá, és............ megcsókolt! Nem haboztam sokáig. Megütöttem. Elkezdtem vele kiabálni. - Tudhatnád, hogy van barátom, te idióta! Még is mi a francot képzelsz magadról? - Taylor próbált mentegetőzni, de nem sikerült neki. Folytattam a kiabálást. - Azonnal menj el innen! - Próbáltam nem trágár beszólásokkal kifejezni az érzelmeim. Aztán visszanéztem a gépemre. Úristen! Bekapcsolva maradt a kamera! Liam csak nyitott szájjal ült a gép előtt. Szerintem ő sem hitte el, hogy mi van. - Liam ez nem az aminek látszik! - próbáltam menteni a menthetőt. - Megölöm.- mondta szárazon. - Semmi szükség rá. Megyek haza. - Neki kezdtem a cuccaim összepakolásának. Nem akartam továbbra itt maradni. A repülőjegyemet áttetettem mára. Felöltöztem. Kiléptem az ajtón. Hagytam egy üzenetet a pulton, hogy elmentem. Taylor a kapuból nézett engem. Nem fordultam oda.
Már a repülőtéren voltam, mikor anyu hívott. - Hol vagy? Azonnal be kell jönnöd a kórházba! - mondta kétségbeesetten. Úramisten, Hilary! Gondolkodás nélkül beszálltam a legközelebbi taxiba. Hogy felejthettem el őt! 10 percen belül az épület területén voltam. Felsiettem a 2.-ra. Hilary nagyon rosszul nézett ki. Azt kérte menjenek ki a többiek, csak én maradjak bent. Egyedül voltunk. Ketten együtt, de mégis egyedül. Ráncos mosolya napsütés volt a mai napomban. - Tudod Kedveském, a barátod, Liam. Nagyon szeret téged és vigyázz rá, mert ilyen nem adódik mindenkinek. - Hilary, rám mindig számíthatsz. És igen, tudom. Én is mindennél jobban szeretem őt. Fogtuk egymás kezét. Az utolsó pillanatokig. Hilary gépei elkezdtek csipogni. Mindenféle zaj jött, mindenhonnan. Egyetlen igaz barátnőm már nem szorította viszont a kezem. Egy fehér köpenyes orvos rontott be és az ő gyakornokai. Elvitték tőlem. Megpróbáltak az orvosok mindent. De nem sikerült. Most volt itt a idő. Hilary Howard, 98 évesen elment közülünk. Most már az angyaloknak mesél vicceket, és bolondozik. Együtt énekelnek és boldogan élhet a 2. életében. Hilary, ha ezt még hallod, Szeretlek és maradj mindig ilyen. Hilary temetése másfél hét múlva lesz. Nem akartam elhinni. Soha nem fogom elfelejteni őt. Sosem hittem volna, hogy egyszer ekkora ürességet és fájdalmat fogok érezni. Egy fél hosszú, fekete ruhában voltam. Mindenki sírt, de azt hiszem én a legjobban. Anya és apa egymást átölelve álltak. Claire egyedül. Odamentek hozzá az ismerősei, barátai és rokonai. Én voltam az utolsó. A legeslegutolsó aki láthatta őt. Lecsuktam a szemem. Az együtt töltött időkre gondoltam.
Hilary-t eltemették. Egy-egy szál rózsát dobtunk "utána". Hátra álltam. Nem vagyok hívő, nem is voltam soha, de imádkoztam érte.
Hazamentünk. Szerettem volna beszélgetni vele, de ő már nem volt ott. Hiányzott. Anya még itt marad pár hétre. Nekem az iskola miatt, apának pedig a munkahelye miatt kellett visszarepülni. Kb. este 11-re értünk haza.Már a repülőn ültünk. Apa csendben hátra döntötte fejét. Végig néztem az utasokon. Mindenki fáradt volt. A táskámban turkáltam. Igazából nem is tudom mit kerestem, mikor egy Toy Story-s zöld ufó akadt a kezembe. Liam pendrive-ja. Gyorsan bedugtam a tabomba, a fülhallgatómmal is ezt tettem. Könnyek szöktek a szemembe. A barátom csinált nekem egy videót. Nagyon édes. Arról mesél, hogy mennyire szeret, hogy mennyire imádja a velem töltött időt. Kicsit zavarban van. De édes. Aztán még vannak a pendrive-on képek, és zenék. Legszívesebben sírtam volna, mindezek után, de nem akartam, hogy apu úgy lásson. Egyébként is még 200 utas ült velem egy légtérbe, elég rosszallóan néztek volna rám.
11:26 van. Liam kis lámpája még ég. Apuval bevittük a csomagjainkat. Ő elment zuhanyozni. Én kihasználva ezt, átrohantam Hozzá. Ugyanúgy, mint mikor elmentem, elvettem a kis passtartót és felosontam Liam-hez. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Zenét hallgatott, mint mindig. Hátulról megöleltem. Kicsit felugrott. Meglepődve fordult hátra. Hatalmas mosoly ült ki arcára. Visszaölelt. Sokáig álltunk úgy. Kérdezte, miért nem mondtam, hogy most jövök haza. Elmeséltem neki a történteket. Közben könnyek szöktek a szemembe. Felállt és megölelt. Azt mondta, nincs semmi baj.
Haza kellett jönnöm, nem mondtam apunak, hogy eljövök. Megértően lekísért. Egy "újra együtt vagyunk" csókot váltottunk.
Ma van a születésnapunk. Szokásosan ettünk, beszélgettünk, megajándékoztuk egymást, mint a tavalyin. Csak azóta minden megváltozott. Tavaly ilyenkor jöttünk össze. A kapcsolatunk töretlen. Megint felmentünk a szobánkba és odaadtuk egymásnak a mi kis ajándékunkat. Szerettem Liam ajándékait. Mindig valami egyedivel lepett meg. Disneyland-ből hozta. Imádtam. Az éjjeli szekrényemen tartottam. Nagyon megköszöntem, és én is odaadtam. Amennyit kitudtam venni a tekintetéből... tetszett neki. Csókkal köszöntük meg egymásnak.
 |
| My present. |
Szombaton Liam írt, hogy visszahívták az X-factorba, most derül ki, hogy mehet-e a mentor házba. Együtt mentünk. Sokan voltunk. 2 órát kellett várnunk. Liam elénekelte a kedvenc számom. A mentorok csak bólintottak. Sokáig álltunk még ott. Aztán visszahívtak egy csoport énekest. Megdöbbentett a zsűri. Liam nem jutott tovább. Hullottak a könnyei. Mögötte még 4 srác jött, akik szintén "elbuktak". De....
Simon visszahívta őket. Ott álltak, 5-en. Könnyes szemekkel. Sikerült nekik. Mostantól egy bandát alkotnak. Megölelték egymást, és a szomorú könnyek helyett örömkönnyeket hullajtottak. A 4 fiú neve:Harry Styles, Zayn Malik, Louis Tomlinson és Niall Horan. Aranyosnak tűntek.
Liam most már boldogan jött ki. Felemelt és megpörgetett. Azt kiabálta sikerült, és nem hiszi el. Sokszor megpuszilta a számat. - Sikerült, Kicsim - mondta hatalmas mosollyal.
Hazamentünk. Liam elmesélte a szüleinek. Csodálatos élmény volt.
Este elmentünk vacsorázni. Még nem voltam a szüleim nélkül. Barátokkal ... hát ők nem voltak. Persze, voltak barátaim, akikkel tudtam beszélgetni, de igazi, akiben maximálisan megbíztam csak egy volt. Liam.
Sokáig gondolkodtam, hogy mibe menjek este. Végül egy türkiz ruhánál, egy fekete kis cipőnél, és pár kék kiegészítőnél maradtam. A hajamban gyenge hullámok voltak.
Elindultunk. Kézen fogva sétáltunk lassan a belvárosban. Úgy volt, hogy vacsorázni megyünk, de már elhagytuk az éttermeket. Nem, nem kérdeztem meg Liam-et, hogy hova megyünk, csak hagytam, hogy vezessen. 20 perce sétálhattunk, mikor a tóhoz értünk. (Hát persze, a tó...) Leültünk a padra. Mikor a tónál voltunk, mindig oda ültünk. A törzshelyünkre. Még régen, kis korunkba belevéstük a padba, hogy
N + L. Beszélgettünk.. mindenről. Liam megcsókolt. Csodálatos volt. Haza indultunk. Bementünk hozzájuk. Senki nem volt otthon. A szülei üzleti vacsorán vannak, a nővérei pedig a barátjuknál. Felmentünk a szobájába. Volt valami a levegőben, ami magával ragadott.
Lefeküdtünk Liam ágyára. Ő átölelt. Egy puszit nyomott fejemre. Reggel hatalmas mosollyal ébredtem. Nem részletezném az éjjel történteket, és nem is szeretném kitárgyalni Liam-et, tehát ami tegnap este történt az 2 személyre tartozik, rám és Liam-re. Persze, azért ez nem olyan egyszerű, mert az iskola felé bevillantak a képek, amiktől a hasamban repkedő lepkék új erőre kapva csapkodtak. Úgy tűnt, az égvilágon semmi nem tudná letörölni az arcomról az idegesítő vigyort.
A napon viszonylag unalmasan telt, mivel 2 testnevelés órám és 2 matematikám volt, ahol nem vagyok egy csoportban Liamm-el. Alig vártam a hazautat. Végre kicsöngettek, sietve rohantam az iskola kapujába. Vártam a barátomat. De nem jött. Már rég becsöngettek, az iskola előtti terület üres volt. Néhány tanár sietett az éppen aktuális osztályához. Az iskola kapuja kivágódott. Liam volt. Ezerszer elnézést kért, hogy késett, de az egyik vizsgáztató tanárja feltartotta. Otthon lepakoltam a cuccaim, a holnapi leckéhez szükséges könyveimet egy táskába raktam és átsiettem Liam-hez. Az apukája nyitott ajtót. Kedvesen köszöntött engem, majd megkérdezte, kérek-e valamit. - Nem, köszönöm. - majd felsiettem a lépcsőn. Liam háttal ült neked. Ledobtam a táskám és megöleltem. Nem ijedt meg. Lassan megszokja, hogy hátulról támadom. Mosolygósan egy csókkal üdvözölt.
Délután 4 óra volt. Zenét hallgatva írtam a leckémet, Liam pedig az egérpadon dobolva nézegette a saját twitterét. Rám nézett. Kérdőn fordultam felé. Végre kimondta. Jövőhéten mennek a mentor házba. Ha itt tovább jutnak, már élőben fognak fellépni. Biztosítottam róla, hogy maximálisan támogatom. Mosolygott.*1 héttel később. *
Liam egyedül ment el. Most 3 napig nem fog hazajönni. Hihetetlenül hiányzik már most, pedig még csak 10 perce ment el. Úgy érzem, nem fogom kibírni. Este izgatottan vártuk a TV-ben szereplő Liam-et. Összeült a család. 7-en voltunk a nappaliban. Popcornok ropogtak, az üdítők lassan fogytak. Rendkívül élveztem az egész összejövetelt, már csak Ő hiányzott közölünk. Végre elkezdődött. Mindenki elmondta a saját kis monológját. Hatalmasat dobbant a szívem, mikor megláttam a barátomat a televízióban.
Simon azt mondta bízik a fiúkban. Ők következtek. A "Torn"-t adták elő. Sinitta Renet Malone volt mentoruk segítője. A produkció végén a 2 szakmabeli felnőtt egy bólintással nyugtázta fellépésüket. Porcikáimban éreztem, hogy sikerült nekik. Küldtem egy sms-t, hogy nagyon ügyes volt.
Fél óra múlva ismét ők következtek. Még egy csapat volt rajtuk kívül a versenyben. Most dől el, hogy ki megy a nagybetűs X-factorba. Végig nézve társaságunkon, mindenkiről lesütött az izgalom. Felcsendült Keane-től, a Somewhere only we know c. dal.
- Az eszem azt mondja ne, de a szívem... Szóval Fiúk, jöttök velem az élő showba! - Ekkor megtört a jég, mindenki üdv rivalgásban tört ki. Talán hullottak a könnyeim, már nem emlékszem tisztán, de elképesztő örömben volt részünk. Az 5 tagból álló fiú banda hitetlenkedve ugráltak egymás mellett. Boldogságuk, közös ölelésbe torkollott. Ezek után, minden megváltozott.
Liam elfoglalt lett. Egyre többször beszélt Harry-ről, Niall-ről, Zayn-ről és persze Louis-ról... Vagyis a One Direction-ről. Nem! Nehogy azt higyjétek, hogy ez engem zavart. Mindig szívesen hallgattam izgalmas történeteit, melyeket a fiúkkal élt át. Erről szó sincs. Inkább, hogy kezdett elfelejteni engem. Mostanában nem ölelt meg egyszer sem, nem mondta, hogy szeret, nem csókolt meg.
Soha nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy kisajátítom Liam-et. Szerettem, hogy mindenkivel közvetlen volt és gondoskodó. Kedves és megértő. És a legfontosabb őszinte. Liam mostanság alig van itthon. Folyton-folyvást a fiúkkal próbál. Hétvégente 1-1 órára áthív és énekel nekem egy kis bemutatót. Mikor látta rajtam, hogy elvagyok törve, nem kérdezte mi bajom. Csendesen megölelt. Ezt mindig is imádtam benne. Tudta, hogy mikor elakarom mondani akkor elfogom. Barátom lassan 3 hete hiányzik az iskolából. Ahogy az életemből is. Rendkívül nagy üresség teng bennem. Nem szeretném visszafordítani az időt, (nem mintha megtehetném) mert tudom, hogy fontos neki ez. És ha ő boldog és jól érzi magát, nekem is ezt kell tennem. * Az X-factor utolsó előtti része *
Liam már csak a szüleivel/nővéreivel tartja a kapcsolatot. Neki már ott vannak a fiúk. Zayn, Niall, Louis és Harry. A szobámban izgultam végig az X-factor utolsó előtti részét. A vajas popcorn sóssága kissé csípte frissen megvágott kezem. Miközben a vacsorámat "vágtam", a gondolataim barátomon jártak.Elkövetkezett mindent eldöntő utolsó 1 perc. (Amit igazából a nézők idegörlésének szenteltek).
- Búcsúzik a ma estétől .... A One Direction. - mondta a műsorvezető. Az eredmény nem lepett meg. 16 évesen, egy ilyen színvonalú tehetségkutatón eddig eljutni. Büszke voltam rá, s rájuk. Liam nagy és barna szemei megvilágítást adtak a sötét estében. Kirohantam. Bár a kapcsolatunk már nem volt olyan, mint rég, én ugyanazt éreztem iránta, s ahogy láttam ő is irántam. A nyakába ugorva üdvözöltem. Biztosítottam róla, hogy nagyon büszke vagyok rá, és ez a 3. hely fantasztikus. Csak mosolyogva bólogatott. Szavaimat egy meleg csókkal csendesítette le. Kezét rákulcsolta enyémre, és beinvitált magukhoz. A barátom szülei ugyanazt tették, mint én. Persze, a csókokat kihagyva. (J) Szerencsénkre hétvége volt, tehát sokáig maradhattam gyönyörű énekhangú barátomnál. Hetek teltek el. A One Direction egyre sikeresebb lett. Rengeteg fellépést, koncertet és dedikálást kértek tőlük. Liam egy-kettőre (többre is) hívott, de nem mentem el. Soha nem voltam társasági ember, nem szerettem a tömeget, főleg nem a rajongó fanokat.
- Meg kell ismerned Harry-éket. - köszöntött Liam ezzel a mondattal. Kissé furcsálltam ezt a döntést, de legyen, ha ő így látja jónak. Jövőhéten találkozom velük.
* 1 hét múlva * Kissé idegesen telt ez a hetem. A barátom legjobb barátait fogom ma megismerni. Vajon tetszem-e majd nekik?! Befogadnak-e? - és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.
Liam mosolyogva fogta a kezem, majd udvariasan kinyitotta nekem a "házuk" ajtaját. Itt voltak mindig a fiúkkal. 4 mosolygós szempár nézett vissza rám.
- És ne feledjétek fiúk ... ohh, Paul vagyok, a fiúk testőre - mosolygott rám a férfi.
Liam mellém állt és belekezdett. - Akkor most mindenki itt van. Szóval. Ő itt Natalie, 3 éves korom óta a szomszédom és a barátnőm egyben. - puszilta meg az arcom. Sorban mondta a fiúk nevét. Nagyon kedvesek voltak hozzám. Úgy éreztem, mintha 1000 éve ismernénk egymást. Mindegyikőjük mesélt a múltjáról és, hogy miért jelentkeztek az X-factorba.
Későre járt. Elköszöntünk a fiúktól. Liam rákulcsolta a kezemre az övét és így ballagtunk csendben haza.
Mielőtt elbúcsúztunk volna, kérdőn felém nézett. Mosolyogva nyugtáztam vizslató tekintetét.
- Imádtam őket. - Láttam rajta, hogy hatalmas kő esett le a szívéről. Búcsúzóul egy csókkal vettetünk véget a napunknak.
3 hónap telt el, mióta megismertem a fiúkat. Azóta találkozgat-unk, és -nánk is, ha engedné idejük. De nem. Rengeteg stúdiózás, próbák, felkérések, dedikálások... és minden egyéb, ami egy újonnan befutott fiúbanda életében előfordulhat.
A mai nap talán életem egyik legrosszabbika volt. Sosem hittem volna, hogy ez egyszer elfog jönni, pedig így lett. Liam elhívott a parkba. "Beszélnünk kell" sms-t küldött. Rohantam ahogy csak tudtam. Szomorúan üldögélt a padunkon. Kérdő szemekkel figyeltem minden moccanatát.
És belekezdett. Nem akartam elhinni amiket hallok. Először felsorolta, hogy mennyi dolga van a fiúkkal, hogy mennyi teendője akad a menedzserükkel és minden mással és a vége..
- Szóval, Nate. Jobb lenne neked, ha mostantól ... n , nem ..
- Mondd már ki, Liam! - kiabáltam rá, kicsit hangosabban a kelleténél.
- Szakítani akarok, Natalie. Nem szeretnék csalódást okozni neked. Egyre többet leszek távol. Egyre kevesebbet találkoznánk.
Mikor kimondta azt hittem, ott semmisülök meg. A könnyeim patakokban törtek ki, vérvörös szememből.
Barátom, vagyis a volt barátom meleg kezével akarta letörölni könnyeim. Nem hagytam neki. Ledobva magamról Liam kezét, elkezdtem futni. Nem tudtam hova, csak el onnan. Hallottam ahogy a nevem kiabálja, de nem néztem vissza. A szívem majd kiszakadt a helyéről. Nem tehette ezt velem. Két év telt el a szakításunk óta. Korántsem vagyok a régi Natalie. Azóta megváltoztam. Felnőttem a naív, kislányos viselkedésemből. Leérettségiztem, míg Liam.. nos, azóta 2 nagy lemezük jelent meg. Természetesen közte kis lemezekkel együtt. Láttam, összejött a híres és gyönyörű táncossal, Danielle Peazerrel. Most a Madison Sqaure Garden-ben lehet. Rengeteget frissítem a twitterüket. A legtöbbször látogatott oldalak közt szerepel @real_liam_payne , @Harry_Styles , @Louis_Tomlinson , @NiallOfficial és @zaynmalik. Tumblr-ön és Pinterest-en csak az ő képeik vannak. Igen, fáj baromira. De túl kell lépnem.
Az exbarátom családjával felhőtlen maradt a viszonyom. Aznap éjjel sírva rohantam Ruht-hoz. Teljesen átélve helyzetemet próbált segíteni. Végtelen hálával tartozom neki. És a YouTube-nak is. Az összes sírós számnak, a csoki fagyinak, a szomorú filmeknek és minden hülyeségnek, amiket egy tinilány tesz, ha dobták. Én is ezt tettem... Életem első nagy, és egyben utolsó szerelme most már azt sem tudja ki vagyok.
2 év alatt volt időm gondolkozni. Egyszer .. Megígértettem Liammel, hogy soha nem fog elhagyni, de exbarátom megszegte ígéretét. Egyedül hagyott, kósza és modortalan gondolataimmal.
Nem fogok hazudni, megfordult a fejemben öngyilkosság. Eleinte annyira fájt a szakításunk, hogy önsanyargató módszereket kerestem az interneten. De felhagytam ezzel a hülyeséggel. Nem lesz egyikünknek sem jobb ha ez történik.
Újabb fél év telt. Sétáltam London utcáin, a friss őszi levegőn. Figyelmes lettem egy fekete autóra, melyet sikongató tinilányok vettek körbe. Mindig is kíváncsi természetű voltam, tehát gépjármű felé vettem az irányt. Nem akartam hinni a szemeimnek. Azt mondogattam magamnak, hogy ez lehetetlen. Ilyen sok idő után, miért pont most jelenne meg?! Oldalán Danielle mosolygott kedvesen a kamerába. Igen, Liam volt. Sokat foglalkoztatott ez a kérdés. Vajon milyen lesz mikor sok idő után újra találkozunk? Hát.. semmilyen. Próbáltam a látóhatárába kerülni és felvenni vele a szemkontaktust. Eszembe jutott magamról a The Killers egyik számat.. Egész pontosan az Here with me. - Az egyik kedvencem volt. Ahogy a "manó" ott áll és csodálja a gyönyörű színésznőt. Itt én voltam a manó. 15 perce állhattam, mikor végre észrevettem, hogy felfigyelt rám. Pár pillanatig úgy tűnt, mintha lefagyott volna. Egy fél oldalas mosolyt küldtem felé és megfordultam. Azt hittem ott láttam utoljára Liam Payne-t. Tíz év telt el. Azóta elköltöztem otthonról. Liamről már csak az újságokban olvastam 1-2 cikket, de 3 év múlva "kimentek a divatból". Van egy nagyon szép házam a belvárosban. Imádok oda hazamenni. A nagymamám, aki Magyarországon élt, 2 éve hunyt el. Igazából nem volt sok (úgymond) közünk egymáshoz, de egy rokon elvesztése komoly traumákat okoz számomra. Épp bevásárlás után voltam, mikor megpillantottam egy ismerős arcot, ki korántsem volt már az a kisfiú, akinek megismertem.
Félve ugyan, de oda mentem hozzá.
- Elnézést, olyan ismerős nekem. Liam? - kérdezetem. Láttam a (már) férfin, hogy erősen koncentrál az arcomra, hogy vajon melyik rajongója lehetek. Aztán átfutott neki valami. Döbbenten nézett végig rajtam.
- Natalie? - kérdezte és ki is jelentette egyben. Óvatos mosolyra húztam a szám. Szóval megismert. Érdeklődtem a hogyléte felől. Elmondása alapján 1 gyermeke van már, és most várják a 2.-at. Daniellel 22 évesen házasodtak össze. Azóta boldogan élnek. Az én életem ehhez képest..? Semmi. Egyetemre járok, egy házam van és néha eljárok a barátaimmal esténként. Liam az órájára nézve elnézést kért, és 2 puszival köszönt el. Közben megjegyezte reméli még találkozunk. Majd elrohant.
* Húsz év múlva. *Az állapotom egyre rosszabbodik. Idegösszeomlást kaptam 35 évesen. Azóta kisegítő intézmény szerű épületben élek. Nem maradt senkim. A szüleim sem élnek már. Mióta itt vagyok, bent, csak az emlékeimet tudom nézegetni szórakozás-képpen. De amit ott látok, tetszik. Szerettem Liam-et, tiszta szívemből. Újra lennék, naív, boldog 14 éves kis lány, akinek mindene megvolt. Szerelem, család, egészség. Most mim van?! Semmim. Az ápolónők úgy kezelnek, mintha idióta lennék. Nem kérem a segítségüket, de mindig a kezem alá dolgoznak. Nem szeretem ha valaki helyettem akarja elvégezni az én munkám. Most rettentően fáj a fejem. Az orvosok bevisznek a műtőbe. Szép életem volt, néhány apró kivételt félretéve. Az itt töltött idő alatt írtam Liam-nek egy levelet. Remélem egyszer eljut hozzá. Kedves Liam,
Nem emlékszem első találkozásunkra, de arra igen, hogy a kezdetektől fogva imádtalak. Minden rezzenésedet, mosolyodat, nevetésedet. Szerettem, hogy meghallgattál, hogy őszinte voltál velem mindig. Szerettem, hogy boldogsággal töltötted meg minden napom. Mikor nem voltál mellettem, üresnek éreztem magam. Szerettem, hogy szerettél. Az összes csókunkra, ölelésünkre és együtt töltött időre emlékszem. És boldogsággal tölt el... ez az egész! Ugyan sokáig nem sikerült, de hatalmas bánatomra felkellet fogjam, hogy Nataliam már nincs többé. Emlékszel, mikor 10 évesen megígérted, hogy egyszer feleségül veszel? Én hittem neked. És még most is hiszem, hogy beállítasz ezen a papírvékony, néhol repedezett, fehér ajtón. Nem kell semmi! Csak te. Csak te, és az az elképesztően megnyugtató mosolyod.
Már 22 éve próbálom magammal elhitetni, hogy túltettem rajtad. De nem sikerült. Hazudhatnám, hogy örülök a boldog életednek, de te tudod, utálok hazudni. Szeretném, ha nekünk lenne 2 gyerekünk, szeretném, hogy Niall, Zayn, Harry és Louis is a családunkhoz tartozzon, s egy kutyát is szeretnék.
Ezerszer és egyszer képzeltem el az esküvőnket. Gyönyörű, hercegnő ruha díszelgett rajtam. Egy helyes fekete öltönyös férfi várt engem az oltárnál. Ez te voltál, Liam! Láttam magam előtt és hallottam is, ahogy a pap elmondja a beszédét, miközben én lesem veszem rólad a szemem. Óvatos, fél oldalas mosolyra húzod a szád. A monológ végén, a csóknál... a tudtodra adtam volna minden érzésemet.
Gyönyörű, fehér virágos csokrom, háttal állva az egybegyűlteknek ezer wattos mosollyal hajítottam volna közéjük. Ezek után következett a nászutunk. Azt pontosan, hogy hova nem tudtam eldönteni. Ezt rád bíztam volna. Anyáék pár könnyet elmorzsolva, de boldogan engedtek el minket. Hatalmas uszályom óvatosan húztam be a gépjárműbe. Ezt a ruhát az unokatestvéremmel és anyuval választottuk.
Későbbi időkben boldogan élünk a gyermekeinkkel. A fiúk az 1D-ből, Noah-val és Hilary-val együtt nőnek fel.
Régen mennyit nevettünk volna ezen a nyálas levélen. Most már komolyan gondolom. Minden szavát.
Bár ezek csak a képzeletem szüleményei, melyben te vagy a főszereplő.Szeretlek Liam, és szeretni foglak.
Csókol, Natalie Brightmore.
